Táska varrás

Bárhogy is nézem, a táskavarrás megy a legjobban, már meg van a módszerem rá, és bárhogy tudom cifrázni. Általában újra-felhasznosítom a dolgokat bennük, sokszor megmaradt anyagból csinálom, vagy egy régi, már nem használt gatyából, szoknyából. Ha valaki a családból kidob egy táskát rögtön lecsapok rá, hogy kiszedjem belőle ami még használható: cipzár, pántok, csatok. Így semmi nem vész kárba, és elég költséghatékonyan dolgozom.
De lássuk, hogy hogy csinálom, mi az én trükköm.
Általában kettő, vagy három anyagból varrom, attól függően milyen szintű tartást szeretnék elérni. Minél több anyag, annál inkább 'megáll' magától (szebben néz ki) és kevésbé ázik is be. Azért ne essünk túlzásokba. Ha van rá lehetőségünk, lehet venni vízálló anyagot, vagy két anyag közé varrható betétet, ami vízhatlanná teszi, de már varrtam olyan táskát, ami csak két anyagból áll, és egy normális nagyságú esőt simán kibír. Szóval emiatt nem éri meg ennyit költeni.
Az általam varrt táskák általában két anyagrétegből állnak. Ez a legjobb, így nem kell sokat bíbelődni azzal, hogy szépen beszegjük az anyagot, meg mindenhol jól nézzen ki két rész összeillesztése, hanem elbújtatható a csúnya rész. Miután sosem tanultam igazán varrni, és nem szegek szépen, ezzel a módszerrel viszont ezt senki nem tudja meg. ;) Egy szó mint száz, először is megtervezem. Hány és milyen zsebet akarok belülre, kívülre, meg egyáltalán mekkora táskát szeretnék. Aztán kiszabom a tervezett méreteim.

Én úgy szoktam, hogy az alját és a két kicsi oldalát egy csíkba vágom ki, így annyival kevesebbet kell varrnom. Persze ez nem megoldható, ha más színűnek akarom az oldalát, mint az alját.
Kiszabom a belsejét, nálam ez fekete lesz, barna zsebekkel (lsd. fent a képen). Ha ez megvolt rávarrom a zsebeket a megfelelő helyre beszegve, valamint beszegem a táska tetejére kerülő anyagokat is.
 Aztán jöhet a külseje, szintén kivágom a tervezett méreteket, zsebeket ha akarok. Én nem mindig rakok kívülre zsebet, mert ritkán használom ezt a funkciót táskán, de azért szívesen kombinálom az anyagokat, hogy ne legyen egy színű. Most is a hosszú anyagon a mintás anyag csak dísz lett, nem zseb. A képen kicsit összefolyik a két oldala alul, de az igazából két különálló anyag, úgy ahogy a belső részénél is. Szóval erre is rávarrom a mintás anyagokat/ zsebeket és beszegem a tetejére kerülő oldalakat.
Most jön egy döntési lehetőség (illetve már szabás előtt jó kitalálni, de még itt se késő). Méghozzá azt kell eldönteni, hogy a táska teteje csak egy cipzárból álljon, vagy anyag is legyen a cipzár mellett. Ennél a táskánál végül én csak a cipzár mellett döntöttem, így egy kicsit eltértem a képen látható kiszabott anyagtól az összevarrásnál annyiban, hogy a hosszú csík két végét háromszögbe összemenően varrtam oda a nagy oldalakhoz, így a táska nem téglatest alakú lett, hanem inkább trapéz.
Tehát megfogod az egyik nagy oldalt, és először odatűzöd gombostűvel a hosszú csíkhoz (egyik oldalt se legyen hosszabb, rövidebb), majd egymáshoz is varrod a két anyagot (ennél a lépésnél, csináltam annyit, hogy amikor a táska "magasságát" tűztem oda a csíkhoz, akkor alul még az anyag széléhez tűztem, de aztán felfele egyre beljebb mentem, és középen a két nagy oldal szinte összeért). Ugyanígy a másik oldalt is odavarrod. Arra kell figyelni, hogy mikor a belsejét varrod, akkor a varrás kifele álljon, tehát a zsebek belül legyenek és ne lehessen bent látni a varrást. Kívül viszont fordítva, a zsebek vannak kívül és a varrás van belül. Persze ezt is varrhatod olyan formában mint a belsejét, hogy belül a zsebek kívül a varrás, mert így könnyebb varrni, csak aztán fordítsd ki. Így létrejön két "zsák", a külső része és a belső.
Ha egymásba rakjuk a kettőt tökéletesen takarják a varrást. A feladat most már csak annyi, hogy odavarrjuk a cipzárt a két oldalhoz, illetve az oldalára pántot/ fogantyút varrunk, hogy lehessen a táskát cipelni. (A fenti képen látható a kész táska.)
Ha úgy döntünk, hogy a felső részén is legyen anyag, és így téglatest alakú legyen a táska, akkor egyenesen varrjuk az oldalakat a hosszú csíkhoz. A belsejét és a külsejét ugyanúgy megvarrjuk, mint előbb leírtam és a két zsákot és egymásba rakjuk (de még nem varrjuk össze!). Itt jön a neheze. Többször kellett nekifutnom, mire rájöttem a megfelelő módszerre, ami nem nagyon bonyolult. (Sajnos nem készítettem róla képet....)
Először is a cipzár két oldalához hozzávarrtam egy-egy anyagot. Én úgy csináltam, hogy itt is két anyagot illesztettem egymásra, és hogy ne látszódjon a két anyag összevarrása, ezért színükkel befele összevarrtam az egyik oldaluk, aztán kifordítottam, és ezt varrtam rá a cipzárra (így a két anyag közé került a csúnya rész). Ne túl közel, mert akkor esetleg miközben húzzuk a cipzárt beleakad, és szenvedhetünk vele minden táskanyitáskor. Így ugye a cipzár két végén az anyag nem ér össze, ezért oda keresztbe varrtam egy-egy anyagot (lenti képen látható, hogy ezt hogy értem). Na ha ez meg van, akkor van egy téglalapunk, ami ha jól számoltunk akkor kb akkora mint a táska alja. Ekkor jön a legnehezebb rész: összevarrni az egészet. Van a táska külseje és belseje, ez a kettő közé kell bedugni a tetejét, és a három anyagot így összevarrni. Az első oldal még nem nehéz, mert még a többi oldal szabadon mozog, gyűrhető, akkor válik igazi kihívássá mikor már csak egy- kettő oldal nincs összevarrva, és a cipzár által nyújtott kis lyukon át kell valahogy megoldani a varrógéppel a varrást. Ha nagy cipzárt választasz megkönnyíted a dolgod. Ne feledd, hogy ha fület vagy fogantyút akarsz varrni rá, azokat is most kell az anyagok közé behelyezni, és belevarrni.
A lenti képen lévő táskát egy régi gatyából csináltam, azért lettek ilyen profi zsebei kívül, a piros anyag egy maradék anyag volt, ezzel csupán díszítettem, belül meg egy szoknya anyagát használtam fel. A füleket egy régi táskáról vágtam le, és hasznosítottam újra. Így ez a táska lényegében semmibe nem került, illetve csak a cérnáért, meg az áramért kellett "fizetni". Pedig nem kicsi, tökéletes méret edzéstáskának is. Egy ilyen táska boltban akár 10 000 Ft is lehet. Tehát érdemes végignézni a ruhásszekrényt, mit lehet újjáteremteni valami más formában, mert csodákat lehet csinálni!

Teafilter tartó

Szinte mindenkinek problémát jelent az állandóan a teába becsúszó filter, amit olyan nehéz aztán kihalászni, ha meg benne hagyjuk, az öntés jelent problémát: állandóan bele akar esni a bögrébe, és ha egyszer végre sikerül neki, akkor a tea, mint egy eddig szunnyadó, most hirtelen erőre kapó vulkán tör ki, mindent elöntve körülötte. Ez a teafiltertartó könnyed megoldást nyújt erre a problémára, egyszerű elkészíteni, mindenki örül neki, és még használni is tudja. Csak süthető gyurmát kell hozzá venni. Ez bármelyik hobby boltban van, úgyhogy nem nehéz beszerezni. 

Az elkészítés is igen könnyű. Egyszerűen a gyurmát a kezünkben addig kell gyúrni, amíg formázható nem lesz, és akkor el kell készíteni a teafiltertartót. Bármilyen formájú lehet: Én csináltam, kutya, madár, papagáj, kecske, cica, medve, kígyó, egér, mézeskalács formájút is. Azonban a legegyszerűbb a gomba forma. Könnyen megformázható, nem kell hozzá sokféle szín, és mindenkihez passzol. A lények minden formánál, hogy képes legyen megállni, a bögre/ kancsó szélén. Tehát, az állatok esetében kapaszkodjon a lábával, vagy a gombánál, madárnál a hasába/ lábába kell közében egy lyukat csinálni, hogy rá lehessen rakni a kiszemelt teatartó edénynek a szélére. 

A Formák elkészítésénél, fontos, hogy kettő szín, vagy rész összerakásánál, egy kicsit felkarcoljuk, az összeillesztendő részt, hogy nehogy később szétjöjjön. Ha megvan a forma, akkor irány a sütő. Én a bögrén sütöttem meg, úgy, hogy raktam egy kis sütőpapírt a forma és a bögre közé. A hőfok, és az idő a gyurma csomagolásán mindig rajta van, egy dologra kell figyelni: előfordulhat, hogy fejest ugranak sütés közben, mert a sütőpapír kicsit megmozdul alattuk, ezért érdemes egy tepsire rakni a bögréket, így ha leesnek könnyű visszarakni. Ha már a vége felé jár az idő nem muszáj visszahelyezni, mert már eléggé megkeményedett a gyurma ahhoz, hogy ez a helyzet sem okoz benne kárt. Én a végén a gombák tetejét, illetve egy-két állatot is lekentem körömlakkal, hogy csillogjon, szebb legyen a színe. Talán más lakk jobb lett volna, de csak ez volt otthon és még nem érkezett olyan visszajelzés, hogy ne lett volna jó ez az ötlet.

A négylábú állatok, kissé furán néznek ki bögre nélkül, mert kissé púposak, azért hogy megálljanak a bögrén, de azért aranyosak. 

Hercegnő ruha a lányoknak, és tütü

Karácsonyra az unokahúgaimnak, hercegnő ruhát készítettem. Életem első ruha varrása, ahol nem volt jelen az alany akire varrtam. Ez kissé megnehezítette, és látszódott is kicsit a felső részén, de a szoknya rész az jól sikerült.

Az Ikeában vettünk egy abroncsot az egyik lánynak, de a másiknak az túl nagy lett volna, így először azt csináltunk. Nővérem vett vastag drótot, amit nem lehet elhajlítani puszta kézzel, így tökéletes erre a célra. Abból csináltunk két kört, összeragasztottuk szigetelőszalaggal és végül bebújtattuk egy anyagból csinált "csőbe", hogy ne jöjjön szét, és egymáshoz lehessen erősíteni. Pántokkal egymás alá kötöztük, varrtuk a drót köröket a tetejére pedig egy gumi került, hogy a lányok derekán maradjon a szoknyát is megtartva. Így kész lett a második abroncs is.

A felső részt, egy-egy póló alapján csináltam. Két anyagból: belülre egy lepedő anyag, kívülre meg egy fényes anyag került. Kifordítva varrtam össze a két anyagot, nyitva hagyva egy kisebb részt, és aztán fordítottam vissza, így a varrás egyáltalán nem látszik. Szóval négy részt csináltam. Hátul mély kivágást terveztem nekik, elöl meg egy bélést a kettő anyag közé., így amikor meg volt a négy rész leginkább egy mellényre hasonlított. A méretet a pólók alapján csináltam.

Az elejére ezután készítettem el a bélést. egy téglalap anyag, és szalaggal, a hercegnő ruhákra jellemző keresztek szalagból.

Ezután összevarrtam a 4 részt, és az elejére a bélést. A hátát nem varrtam össze, hanem pattentot raktam rá, hogy könnyen fel lehessen venni.

 Szintén azért, hogy könnyebben lehessen felvenni, nem egy részes lett a ruha, hanem különálló szoknyát készítettem. Az abroncsra, először is csináltam egy szoknyát. Az ikeáshoz eleve adtak, tüllből, gumival a tetején. Hát nekem nem volt tüll otthon, így azt is lepedő anyagból varrtam meg. Ez sem volt rossz, mert ad egy tartást a felé köthető szoknyának, de azért szebb lett volna tüllből.

És végül jött a felső szoknya. Ez egy rétegűre készítettem a csillogós anyagból és nem gumisan, hanem kötősen, hogy jobban nézzen ki. A két szoknya, mivel az abroncsok más milyenek voltak, kicsit mások lettek. Az általunk készített abroncs, egyszerű, "A" vonalú lett, így a szoknya simán megoldható, volt egy téglalap alakú anyagból, az ikeás abroncs viszont harang alakú volt, így azt kicsit trükkösen kellett megoldanom. De ne siessünk ennyire előre. 

Szóval egy téglalap anyagot vágtam, beszegtem, és megszereztem a gyerekek derékkörfogatát. A téglalapot, kicsit hosszabbra vágtam, mint az abroncs alsó köríve. A tetejét pedig, szűkítettem azzal, hogy egymásra helyeztem kicsit az anyagot, így ilyen ráncokat képeztem. Így a felső része kicsit nagyobb lett, mint a derékbőségük. A két szélét összevarrtam, de nem teljesen, hanem hagytam egy kis részt a tetején szabadon, hogy könnyen bebújhassanak (slicc-szerűt).

Varrtam a tetején a két végére egy-egy pántot, amivel össze lehet kötni, illetve, miután kicsit nagyobbra készítettem, mint derékbőség, nem teljesen a végére, hanem kicsit beljebb. Ezen kívül, hogy ne legyen egy színű, unalmas a szoknya varrtam, ilyen levél szerű, hosszúkás csíkokat rá. Úgy, hogy a tetején a csíkok összeértek, lefele viszont ahogy bővült a szoknya, és ahogy kicsit csúcsossá váltak ezek a "levelek" eltávolodtak egymástól. Ez is gyakori a hercegnő ruhákon, tényleg egyszerű megoldás arrra, hogy feldobja a ruhát.

Mint már említettem, ez a szoknyavarrási módszer simán működött az "A" vonalú abroncshoz, a harangnál viszont kellett egy kis háromszög alakú bővítést tennem bele hátra, mert nem ért össze a két vége alul. (lsd. kép jobbra). 

Hogy ezt a slicc részt eltakarjam (meg persze nem is hiányozhat a hercegnő ruháról), varrtam hátra egy nagy masnit. Ezt is dupla anyagból, mint a felsőt, méghozzá úgy, hogy egy kört varrtam, aminek belül a lepedő anyag van (lsd. kép balra), kívül meg a csillogós. Egy nagy téglalap lényegében ez is, ugyanazzal a technikával varrva, mint a felsőt (kifordítva, hogy visszafordítás után a varrás, ne látszódjon). Ennek közepére, ahogy a masninál lenni szokott, a csillogós anyagból, varrtam egy pántot, hogy összefogja, és megkapja a masni alakot a téglalap. Végül, csináltam még két "szárat" is a masninak, ugyanúgy, egyik oldala a lepedő anyag, másik a csillogós. A "szárak" csücskét odavarrtam a szoknyához, hogy szépen (kicsit szét egymástól) álljanak és ne

lógjanak, csúnyán, egymáson. 

Szóval a képen is látszódik, hogy a felső, nem lett túl testhez álló (ehhez mondjuk közrejátszik az is, hogy hősszúujjukra vették fel), de azért összességében szépen állt, és nagyon örültek neki. ;)

A képen meg van egy kép, amin egy tütüt húz fel az egyik lányzó. Ez szintén én készítettem, a neten rengeteg ötletet lehet találni, hogy hogyan csináljunk ilyet. Először összevarrtam a gumiból egy derékbőségnyi (inkább kisebb, mert kinyúlik, mikor a tüllt rakjuk rá!) kört. Erre pedig rá kell csomózgatni a tüllt: ketté hajtod a tüllt, és a hurokba visszadugod a gumin, érdemes erről képet keresni a neten, mert nehéz szavakba elmondani, hogy hogy kell. Kb. kétszer olyan hosszú tüll kell, mint a csípő-térd távolsága a gyereknek és 5-7 cm széles. Én vegyítettem a színt, a legtöbb csíkot fehérből vágtam ki, de tettem bele rózsaszínt is. Így nem lett olyan durva rózsaszín mint manapság minden lányos dolog, hanem egy kicsit visszafogottabb. Érdemes keményebb tüllt választani, mert az jobban áll, de ha pl. a második szín nem olyan kemény, nem rontja el az összhatást.